TUDATOSSÁGGAL A BÉKE ÚTJÁN...

Nagy csodálattal tekintek mindig önmagunkra, emberekre, hogy milyen tökéletesen lettünk megteremtve. Mindent megkaptunk, amit megkaphattunk, és mégis..., valamiért ahelyett, hogy a javunkra fordítanánk ezt a felbecsülhetetlen értéket, ezt a hatalmas erőt, magunk ellen használjuk, és folyamatosan saját magunkat gátoljuk.

Sokszor megteremtjük a Poklot önmagunkban, a családunkban, a szűkebb és tágabb környezetünkben, a világban, és nem vesszük észre a folyamatosan érkező, figyelmeztető jeleket, ami egyre durvábban üzeni: Állj meg ember! Ne tedd! 

Üzen a testünk a betegségeken keresztül, üzen a környezetünk, üzen az élethelyzetünk, de mi „kitartóak” vagyunk, és nem adjuk be könnyen a derekunkat... Harcolunk az „igazunkért”, a vélt vagy valós jogainkért, szenvedünk és szenvedtetünk, de... 

Miért is?

Talán azért, mert sok mindent meg kell tapasztaljunk ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Sok mindenen keresztül kell menjünk, hogy összeálljon bennünk, és megértsük az univerzális törvényeket, alkalmazzuk és használjuk azok alapelveit. 

A lelkünk úgy tökéletes, ahogy van! Nem befolyásolható semmi és senki által. Neki nem mondhatja meg az éppen aktuális kormány sem, hogy mi a helyes, és mi nem, mert Ő TUDJA. Csak az a baj, hogy sokszor nem akarjuk meghallani ŐT. Elnyomjuk, elfojtjuk, és egy idő után természetessé válik az az életérzés, ami ebből a belső konfliktusból fakad.

Háború... Szörnyű! De gondoljunk csak egy kicsit abba bele, tiszta-e a fejünkben az, hogy hogyan élhetnénk együtt, békességben? Te feltetted-e már önmagadnak azt a kérdést, hogy Te személy szerint, mit tehetnél azért, hogy egy szebb, és jobb világban élj? Mi a Te felelősséged abban, hogy gyermekeid számára egy élhetőbb, boldogabb világot hagyj hátra?

Én nem szándékozom ebben a cikkben megfejteni azt, hogy a szomszédságunkban dúló háborúban melyik félnek van igaza, ki kezdte, és ki folytatta, ki támogatja, és kinek az érdeke. Nem látunk a kulisszák mögé, így csak találgatni tudjuk, hogy ki adta az első pofont, és mikor, illetve milyen forgatókönyv szerint szándékoznak alakítani a világ sorsát, és mi a végcél. 

De!... 

Látjuk sajnos azt, hogy milyen kegyetlenségekre vagyunk képesek, amikor utat engedünk a sötétségnek, és éppen ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy egyértelműen kimondjunk alapvető dolgokat, kiálljunk alapvető értékek mellett, még mielőtt belefulladnánk a gyűlölet tengerébe. Számomra egyértelműek az ezzel kapcsolatos gondolataim, érzéseim. Én úgy gondolom, hogy nincs elfogadható magyarázat arra, amikor embertársunkat (nem kivétel ez alól gyermekünk, szomszédunk, munkatársunk, ..., ... sem):

• megalázzuk
• bármilyen, számára elfogadhatatlan dologra rákényszerítjük (legyen az oltás, vagy bármilyen erőszakos cselekmény)
• mentálisan vagy fizikálisan bántalmazzuk
• szóval, vagy bármilyen fegyverrel fenyegetjük
• kisemmizzük, földön futóvá tesszük
• szeretteitől elszakítjuk
• otthonából kiüldözzük
• nemzeti hovatartozása végett elítéljük, megfélemlítjük, kínozzuk
• Földi életétől megfosztjuk

Fontosnak tartom, hogy legalább néhány perc erejéig leüljünk, abba hagyjuk a kritizálást, minősítést, ítélkezést, dühöngést, vagy gyűlölködést. Rendet tegyünk a fejünkben, és kimondjuk, megfogalmazzuk azt, hogy mi vezet a Sötétség Birodalmába, és mi terel minket a Fény felé. 

Én nem szeretném a gyermekeimnek a szenvedést, az örökös félelmet örökségül hagyni, nem szeretném bennük az embertársaik iránti harag és gyűlölet magjait elvetni, nem szeretném varázslatos gyermeki világukba a folytonos bizonytalanság és bizalmatlanság érzését kialakítani, sokkal inkább azt szeretném, hogy egy békés, szeretetteljes világban éljenek, ahol az emberek:

• tiszteletben tartják egymás érzéseit, gondolatait
• odafigyelnek arra, hogy egymást támogassák, és ne bántsák
• azt nézik, hogy mi a közös bennük, nem pedig azt, hogy miben különböznek
• azon „dolgoznak”, hogy egymást segítve érjék el céljaikat, nem pedig egymáson keresztül gázolva, csakis saját érdekeiket szem előtt tartva
• meghallják lelkük hangját, és ezzel összhangban élnek, nem megfelelési kényszerből cselekednek
• őszinték egymással és önmagukkal, nincs hazudozás és becsapás
• teremtenek, építenek, és nem rombolnak, soha egymásnak kárt nem okoznak
• a szeretet törvénye szerint élnek, nem hagyják, hogy a megfélemlítésen keresztül befolyásolják őket
• elfogadásban élnek önmagukkal, és a világgal
• szeretetben élnek, és boldogok

Sokkal kevesebb energiával, sokkal hatalmasabb dolgokra lennénk képesek együtt, de ehhez szükség van az egyénenkénti felelősségvállalásra. Szembe kell nézni azzal, hogy mindannyiunknak meg van a felelőssége abban, hogy hol tart a világ. Felelősek vagyunk önmagunkért, a gyermekeinkért, az egészségünkért, az élethelyzetünkért, a kapcsolatainkért, a környezetünkért, a világ alakulásáért. Eldönthetjük nap mint nap, hogy hogyan gondolkodjunk, érezzünk, viselkedjünk, cselekedjünk, és ezáltal hogyan éljünk.

 Így teremtünk!