Önmagunkon keresztül vezet az út gyermekeinkhez!
Talán hat - hét éves lehettem, amikor hoztam egy döntést: "Ha egyszer felnövök, nem hagyom, hogy gyerekek magányosan éljenek!"
Ebben annyira hittem, olyan mély elhatározás született meg bennem akkor és ott, hogy nem hagyta sosem kialudni lelkemben a tüzet...
Amikor felnőttem, és ráléptem a gyermekkoromban oly tisztán kirajzolódó útra, tettem egy fogadalmat: "A szülőket és gyermekeket - tudásom és tapasztalatom legjavával - segíteni és támogatni fogom abban, hogy kölcsönös megértésben, elfogadásban, szeretetben élhessenek egymással."
Felnőttként már tovább láttam... Megértettem, hogy a szülők ugyanúgy szenvednek, mint a gyerekek, és ugyanúgy vágynak a boldogságra, mint gyermekeik...
Mindezek ellenére azonban sok esetben valahol "elcsúsznak" a dolgok, egy idő után pedig már nem találják a családtagok az egymáshoz vezető utat. A szülők egykori közös álma - boldog szülőként neveljenek boldog gyermekeket - fokozatosan egyre nagyobb ködbe burkolózik, és ha nem kérnek / kapnak segítséget, az álmuk beteljesülése elmarad.
Mindannyiunk életében felbecsülhetetlen értéket képvisel a harmonikus családi háttér, mely a különböző életterületeink sikerének kulcsa.
Nagymértékben befolyásolja egészségi állapotunkat, meghatározza gyermekeink magatartását, viselkedését, tanulási képességét. Ahhoz, hogy egy gyermek "jól" működjön, a családnak - függetlenül attól, hogy a szülők elváltak, vagy sem - "jól" kell működnie.
Célkitűzésem, hogy boldog szülők neveljenek boldog gyermekeket!
De hogyan válhat ez valóra?
Mitől működik, és mitől nem?
Mik gátolnak minket abban, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal és környezetünkkel?
Izgalmas kérdések, és még izgalmasabbak a válaszok...
Éveken keresztül kerestem - kutattam, tanultam, olvastam...
... ezt megnéztem - azt meghallgattam, előadásokra, konferenciákra, műhelymunkákra, különböző képzésekre jártam, még végre MEGTALÁLTAM... Amikor megválaszolatlan kérdéseim végre válaszra leltek, felkiáltottam:
"Ha ezt az emberek átlátnák, megismernék és megértenék, iránytűként megmutatná számukra a helyes irányt a gyermeknevelésben, megelőzhetnék vele a nagyobb krízisek, problémák kialakulását, a gyerekek tudatosan vághatnának bele kamaszkoruk izgalmas, és veszélyekkel teli utazásába, melyből megerősödve, győztesként jönnének ki, és nem utolsó sorban szülők - gyermekek nem nehezítenék meg öntudatlanul önmaguk, illetve egymás életét, hanem kölcsönös megértéssel és szeretettel viszonyulnának egymáshoz."
Megérteni önmagunkat legalább olyan fontos, mint írni, olvasni, számolni, vagy testünket edzeni, egészségesen táplálkozni.
Sajnos nem tanították meg nekünk sehol gyerekkorunkban, nem árulta el senki az örömteli, sikeres élet titkát..., pedig legalább olyan fontos szerepe van az életünkben, mint az írásnak, olvasásnak, számolásnak, vagy testedzésnek. A tankönyvek írnak az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás fontosságáról, testünkre gyakorolt hatásairól, de nem segítenek minket abban, hogy megismerjük valódi önmagunkat, megértsük gondolatainkat, érzéseinket, viselkedésünket, a világhoz fűződő kapcsolatunkat. Véleményem szerint, ha külön tantárgyként szerepelne az iskolai órarendbe az önismeret, drasztikusan lecsökkenne az iskolai bántalmazások száma, létrejönnének az egymást elfogadó, segítő, támogató közösségek...
Mindannyiunkban ott a ragyogás, mely az önismeret útján tör felszínre, és megvilágítja életünk minden területét.
Amint visszatalálunk önmagunkhoz, meghalljuk lelkünk hangját, megérezzük a létünk forrásából fakadó erőt és bölcsességet, valamint a testünkben szétáradó békét és szeretetet.
Így létezni jó! Így párkapcsolatban élni boldogság! Így gyermeket nevelni öröm!
Hiszem azt, hogy minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, akit teljes szívéből szeret, mint ahogy minden gyermek szereti szüleit, és boldognak szeretné látni őket, valamint arra vágyik, hogy jónak, szerethetőnek, és elfogadhatónak tartsák őt, és mégis... Sokszor valahol félre csúsznak a dolgok, és kialakul a családban a zűrzavar.
Önmagunkon keresztül vezet az út gyermekeinkhez!
Amint megismerjük, megértjük önmagunkat, meghalljuk gyermekünk lelkének hangját...
Kulcsot kapunk az élet nagy területeinek megoldásához...
Megnyílik az út előttünk a valódi önszeretet, önelfogadás, önmegbocsátás irányába...
