Egyre több szó esik az önismeretről, egyre több előadás, videóanyag, tanfolyam helyezi középpontba az önismeretet. De vajon miért?...
Amikor elkezdem érteni, megérteni, hogy valójában mi zajlik bennem, miért érzek, gondolkodom, beszélek, és viselkedek különböző személyekkel, különböző szituációkban úgy ahogy, elkezdem megérteni azt is, hogy a másik személyben – legyen az a gyermekem, párom, barátom, kollégám, anyám – apám, vagy bárki – mi játszódik le.
Ez a megértés szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozott kapcsolataim legyenek. Amikor megértem a dolgok közötti összefüggéseket, tudatossá válok arra, hogy mi mivel van összefüggésben, mi minek a következménye, egyben képessé is válok arra, hogy átvegyem az irányítást az életem felett, és ne csak sodródjak az árral.
Tele vagyunk elfojtásokkal. Én-védő mechanizmusok működnek bennünk annak érdekében, hogy „túléljünk”. Ezeket általában gyermekkorban építjük ki azért, hogy eltudjuk viselni az adott élethelyzetet. Mivel túl fájdalmas lenne szembe nézni a valósággal, gyermekként nem lennénk rá képesek, vagy túlságosan sérülne a személyiség, önvédelmi rendszert dolgozunk ki, melyek aztán önálló életet élnek.
Igen ám, de közben felnövünk, és ezek a rendszerek már nem szolgálnak minket. Az, ami gyermekkorban elengedhetetlen volt számunkra, megmentett minket, felnőttkorban nagyon veszélyessé válik. Miért?... Mert ezek az önműködő mechanizmusok valójában elfedik előlünk a valóságot, nem engedik eljutni hozzánk a létfontosságú információkat, a figyelmeztető jelzéseket, a különböző érzelmeket. Tehát még mielőtt beazonosíthatnánk a szomorúságot, a dühöt, a haragot, a félelmet, elfojtásra kerülnek, és máris más színben tüntetik fel előttünk a világot. Megteremtenek számunkra egy álomvilágot, vagy éppen álvilágot...
Mondhatnánk, hogy ez tök jó! De sajnos az igazság az, hogy ennek súlyos következményei vannak. Ezek meggátolnak minket abban, hogy kialakítsuk a harmóniát önmagunkban, és a környezetünkben, hiszen az elfojtott negatív érzések valójában nem szűnnek meg. A felszín alatt folyamatosan dolgoznak, és belülről feszítenek minket. Ezek a negatív energiák tombolnak bennünk, és mivel hatalmas erők, hatalmas pusztítást végeznek.
Olyan biokémiai folyamatok indulnak el bennünk a negatív érzelmek hatására, melyek sok esetben nagyon komoly testi tüneteket okoznak. Biztos jártál már úgy, hogy megvetted a gyönyörűszép almát, és amikor ketté vágtad, belülről meg volt rohadva. Hát hasonló történik bennünk is, amikor nem veszünk tudomást a bennünk dolgozó erőkről...
Valószínű van az ismeretségi körödben, vagy a családban olyan személy, aki depresszív hangulatban, vagy akár depressziósan éli életét, de amúgy Ő nem szomorú. Igazából minden rendben van az életében, nem is érti, mi történik / történt vele... Általában van egy hibás, aki természetesen valaki más!
Biztos találkoztál már olyan személlyel is, aki azok ellenére, hogy bántalmazó (mentálisan vagy fizikálisan) kapcsolatban élt, úgy gondolta, hogy minden rendben van az életében. Szinte biztos, hogy nagyon meglepődött, amikor kopogtatott az ajtaján egy komolyabb betegség... Ezt hívjuk szomatizációnak. Mi történik ilyenkor? Az elfojtások megjelennek testi tünetek formájában...
A jelek folyamatosan jönnek az életünkben. Konfliktushelyzetek, megoldatlan állapotok, betegségek, balesetek... Ezek mind – mind mutatni akarnak számunkra valamit. Jelzik azt, hogy valahol, valami nagyon nem oké...
Örökölt téves családi minták, gyermekkori hiedelmek, gyermekként meghozott döntések, feldolgozatlan traumák, különböző gátló parancsok, szülőktől kapott előírások akadályoznak minket abban, hogy felszabadultan éljük életünket, megvalósítsuk álmainkat. Ezek határozzák meg azt is, hogy hogyan neveljük gyermekeinket, milyen párkapcsolatban élünk, miként teljesítünk életünk különböző területein, milyen az önmagunkhoz, az emberekhez fűződő viszonyunk. Tehát nem győzőm hangsúlyozni azt, hogy hatalmas jelentősége van annak, mi is kerül be gyermekkorban a „batyuba”, főként az első 7 évben.
Főként ezen fog múlni például az is, hogy felnőttként mennyire fogjuk szeretni, elfogadni önmagunkat, és mennyire leszünk képesek megbocsátani magunknak a vélt, vagy valós hibáinkért. És minden innen indul el.. Ha az önszeretet, önelfogadás, önmegbocsátás nem alapértelmezett, tehát nincs bennünk rendben, semmi sincs rendben!
Az hogy mennyire szeretjük, fogadjuk el önmagunkat, óriási hatással van arra, hogy mennyire tisztán tudjuk szeretni, elfogadni embertársunkat, akár a gyermekünket, vagy a házastársunkat. Hogy mennyire vagyunk képesek megbocsátani önmagunknak bármiért is, rá fogja nyomni a bélyegét a másokkal szembeni megbocsátásra, beleértve gyermekeinket, házastársunkat is... Tehát sokszor kevergetjük, és kortyolgatjuk a méregkoktélokat úgy, hogy észre sem vesszük. Mérgező kapcsolatokat teremtünk és működtetünk úgy, hogy fogalmunk sincs róla.
Lerakjuk a nem kívánatos csomagokat, és tudatosan megteremtünk egy olyan életet, ahol nem halmozzuk folyamatosan a terheket. Ezt hívjuk tudatos életvezetésnek.
Nagyon fontos, hogy tudatosan tudjunk beleállni a gyermeknevelésbe. Hogy értsem, tudjam, mivel mit indítok el gyermekeimben. Hogy ne vessem el azokat a magocskákat bennük, melyek később – személyi, környezeti hatásra – kikelve, megkeserítik, vagy akár teljesen tönkre teszik életüket.
Az önismeret által, megszerzem azt a tudást, mely segíteni fog engem abban, hogy kiássam a földből, még mielőtt kihajtana, túlságosan elterjedne, mindent beterítene. Úgy gondolom, tartozunk gyermekeinknek mindezzel, és nem kellene kérdés legyen, hogy ezt értük megtesszük-e.. Szülőként már nem csak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem gyermekeinkért is, tehát arra buzdítok mindenkit, hogy ne halogassa tovább, mihamarabb álljon bele, és fordítsa át az elvetett magocskákból származó negatív élethelyzetet pozitívvá.
Elindulunk, és gyönyörűen megtisztítjuk az ösvényünket. Felkutatjuk az összes "giz – gaz" kiindulási pontját, és kihúzzuk őket, helyükre pedig elvetjük azokat a magocskákat, melyekből csodaszép virágok, növények fognak kihajtani. A jelenlegi élethelyzet tökéletesen rávilágít arra, hogy hol kell keresgéljünk. Térképként működik.
Az önismereti út során kirajzolódik a személyes térképed, mely végig vezet a fejlődés útján. Megmutatja, honnan erednek problémáid (múlt), hol tartasz jelen pillanatban (jelen állapot), mit és hogyan kell megváltoztatnod ahhoz, hogy bekövetkezzen a kívánt fejlődés, átalakulás. Elkezdődhet ezáltal egy TUDATOS ÉLET!
Én hiszem azt, hogy mindenki megteremthet egy boldog, kiegyensúlyozott életet önmaga, és családja számára, de csakis tudatossággal. Tudatosság nélkül, sodródva egy életen át az árral, NEM.
Végezetül már csak annyit mondanék, azt gondolom, hogy ettől nagyobb és szebb örökséget gyermekeinknek nem adhatunk. Történjen bármi, ha az „élet iránytűje” a zsebükben van, biztosak lehetünk abban, hogy sohasem fognak eltévedni annyira, hogy ne találjanak vissza.
