19 Jun
19Jun

Amikor az áramlatban vagy, úgy érzed, hogy valami nálad nagyobbhoz kapcsolódsz, valami határtalan erőt birtokolsz, ura vagy minden helyzetnek. Képes vagy kezedben tartani sorsod irányítását, boldogan, elfogadásban és teremtőként éled életed.  

Amikor nem vagy az áramlásban, akkor az elkülönülést tapasztalod meg, hiányérzeted van. Valamire vársz (magadon kívül), hogy megváltoztassa ahogyan érzed magad. Ezt úgy hívják, hogy ÁLDOZAT. Haragos és dühös vagy, szomorkodsz és aggódsz, félelemben éled életed. 

Sokan vagyunk a gondolatok, érzelmek és viselkedések ismétlődő körforgásának csapdájában, amelyből képtelenek vagyunk kiszabadulni. 

Ragaszkodunk a múlthoz, a múltban gyökerező, öntudatlanul futtatott programjainkhoz mindazok ellenére, hogy újra és újra bebizonyosodik, ezek nem viszik életünket sikerre. Ha folyamatosan ugyanarról a tudati szintről tekintünk életünkre, ugyanazokat a mintákat játszuk újra, semmilyen változás nem tud megvalósulni az életünkben. Ez folyamatos stresszforrás számunkra, tehát folyamatosan stresszben élünk ezáltal (túlélési üzemmód), ami azt jelenti, hogy a testünket állandóan izgalomban tartja az adrenalinból származó energialöket. Idővel elkezdünk a stresszforrásaink rabjává válni - függőség alakul ki, és elkezdjük öntudatlanul keresni azokat, ezzel azonban kiaknázzuk a testünk erőforrásait. 

Ha odaadok neked egy pohár vizet, hogy tartsd magad elé - kinyújtott kézzel - néhány pillanatig, minden különösebb gond nélkül meg fogod tartani. Ha arra kérlek, tartsd így 5 percig, már nem lesz annyira egyszerű a feladat. De mi történik akkor, ha 1 órát kell úgy tartanod, vagy 1 napot?...

A rövidtávú stressz elviselhető, de nem tudunk hosszabb ideig "vészhelyzeti üzemmódban" élni komoly következmények nélkül.

Ha a stresszreakciót hosszabb időre bekapcsoljuk anélkül, hogy kikapcsolnánk, az betegségekhez vezet. Ezt a problémát súlyosbítja a neokortex, a gondolkodó agyunk, amely képes a stresszválasz bekapcsolására pusztán a gondolat által. Végig pörgethetünk ezer meg ezer negatív kimenetelű, életünket érintő variációt, melyekből nagy eséllyel, egy sem fog végül megvalósulni. Gondolkodhatunk életünk kedvezőtlen körülményein, előre jelezhetünk valamilyen jövőbeli legrosszabb esetet, vagy elkezdhetünk valamilyen múltbéli keserű emléken rágódni, azonban tudnunk kell, hogy csak a gondolkodás által betudjuk kapcsolni a stresszválaszt, tehát csupán azáltal, hogy utat engedünk negatív gondolatainknak, "vészhelyzeti üzemmódra" váltunk. Mivel a stresszhormonok erősen függőséget okoznak, észrevétlenül saját gondolataink rabjává válunk. Hát ez nehezíti meg számunkra az amúgy sem könnyűnek nevezhető változást...

Naponta 60 - 70 ezer gondolat cikázik keresztül rajtad, s még nincs jelen a TUDATOSSÁG, ezeknek a 90%-a ugyanaz a gondolat, mint előző nap. 

Így nem csoda, hogy az életed mit sem változik, hisz ugyanazok a gondolatok csakis ugyanazokhoz a választásokhoz, ugyanazokhoz a viselkedési formákhoz vezethetnek, melyek által pedig mindig ugyanazokat tapasztalhatod meg, ugyanazokat az érzelmeket élheted meg, és az ugyanolyan érzelmek, ugyanolyan gondolatokat hoznak létre ismét. Ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, ahogy viselkedsz, az a SZEMÉLYISÉGED, és a személyiséged teremti meg a személyes valóságodat...

De vajon miért gondolkodunk, érzünk, viselkedünk úgy, ahogyan?...

Idővel az agyunk automatikus programok sorozatává válik. Ez lesz a 95%-a annak, akik "felnőtt" korunkra vagyunk. Memorizált viselkedések sorozata, érzelmi reakciók, hiedelmek, felfogások, gátló parancsok, szülői előírások, melyek ugyanúgy működnek, mint egy számítógépes program. Irányítanak minket a mélyből, mi pedig öntudatlanul követjük őket, és közben azt hisszük, kezünkben a kormány.

Reggel felébredsz, és a szokásos érzelmeket éled át újra és újra, melyek aztán irányítják a gondolataidat, viselkedésedet egész nap. Azt az ismerős érzést keresed minden reggel, amit úgy hívnak, hogy Te, és az a normális és természetes számodra, amit nap mint nap tapasztalsz... 

De valójában ki is vagy TE?

Az érzelem mindig a múlt feljegyzése, mert minden érzelem a múltbéli tapasztalatok végterméke. Tehát, amikor reggel felébredsz, és szégyenletesnek, bűnösnek, szerethetetlennek, elfogadhatatlannak, értéktelennek érzed magad, csupán annyit jelent, hogy azt szoktad meg, hogy ezekkel az érzésekkel élj. Ezt hozod gyermekkorodból. Lehet, hogy eddig észre sem vetted a haragot és a düht, a szomorúságot, vagy a véget nem érő aggódást, esetleg félelmet, ami benned dolgozik folyamatosan. Eddig természetes volt számodra, hogy ez vagy Te, és fel sem figyeltél arra, hogy ezeket az érzéseket éled meg.

Amikor azonban hagyod, hogy a múltból hozott érzelmek irányítsák a gondolataidat, viselkedésedet, a MÚLTBAN gondolkodsz. Ha a múltban gondolkodsz, esélyed sincs arra, hogy bármilyen számottevő változást idézz elő az életedben, hogy életed bármely területe pozitívabb irányba induljon el, hogy bármi is szebbé és jobbá váljon. 

Azért ragaszkodunk legtöbbször az ismerőshöz, a kiszámíthatóhoz, még akkor is, ha szenvedünk tőle nagyon, mert az ismeretlent túl ijesztőnek, félelmetesnek tartjuk. Inkább kapaszkodunk a bűntudatunkba, élünk a félelem állapotában, mintsem hogy belépjünk az ismeretlenbe. 

Amikor valaki meg akar változni, akkor a tudatos elméje 5%-át fogja használni, hogy szembeszálljon annak a 95%-ával, amit tudatalatt rögzített. 

Azért nem tudnak működni a megerősítések (gazdag vagyok, egészséges vagyok, sikeres vagyok...) önmagukban, mert amíg a test a múltra van kondicionálva, a megerősítő mondatok, nem érhetnek célba. Ha tudatalatt a hiányra, az értéktelenségre vagy programozva, a lélek - elme - test szemben áll egymással, és megakadályozza az életedben az áramlást.

Ha nem úgy ébredsz fel minden reggel, hogy a jövő víziója határoz meg, akkor főként a múlt érzelmeiben, vegyületeiben vagy, mert az agyad a múlt feljegyzése. A múltban gondolkodsz, a múltat fogod megteremteni újra és újra. Elvesztetted a szabad akaratodat a testeddel szemben, rabszolgává váltál. A múltra vagy programozva, és az idő nagy részében a múltnak sajnos nagyrészt a bűntudat, szégyen, düh, értéktelenség, kétség, bizonytalanság érzéseihez van köze.  

Meg kell tanulnunk, hogyan húzzuk ki az agyat és testet egyaránt a múltból!

Amikor elkezded figyelni a gondolataidat, érzéseidet, viselkedésedet, valaki más szemén keresztül kezded el figyelni önmagad. Az elme és a test ezen állapotainak megfigyelése azt jelenti, hogy többé már nem vagy gondolataid, érzéseid, viselkedéseid rabja. Tudatossá válsz rájuk (Önismeret), elindul a személyiségfejlődés, a változás. Te vagy onnantól kezdve a TUDATOSSÁG, ami megfigyeli a többnyire gyerekkorodban kialakított, magadba szívott programokat, parancsokat és ellenparancsokat, hiedelmeket, döntéseket, különféle fogadalmakat, elhatározásokat. Amikor elkezded felszabadítani magad az öntudatlanul felépített "régi Éntől", megnyílnak a kapuk előtted. Többé már nem áldozatként éled életed, hanem kezedbe veszed sorsod irányítását, és észre veszed az eléd táruló végtelen lehetőséget.        

A változást, a Flow élményt Te idézheted elő azáltal, hogy nap mint nap felülemelkedsz önmagadon, hogy megérted és megismered, tudatossá válsz a tudatalatti gondolataidra (Önismeret). Azokra a gondolatokra, melyek az útban állnak közted és az áramlatod között.

"Az új gondolatok új döntéseket eredményeznek. Az új döntések új viselkedéshez vezetnek. Az új viselkedés új élményekhez vezet. Az új élmények új érzelmeket hoznak létre, az új érzelmek és érzések pedig arra ösztönöznek, hogy új módon gondolkodjunk. Ezt hívjuk "evolúciónak". Személyes valóságunk és biológiánk is - agyi áramköreink, belső kémiánk, génkifejeződésünk, végső soron egészségi állapotunk - meg fog változni az új személyiségünk, az új létállapotunk következtében. És mindez az új gondolattal veszi kezdetét."

(Dr. Joe Dispenza)


Jelentkezz, és szabadítsd fel önmagad!

Egyéni és csoportos önismereti tréningek:

+36 70 577 0609


    

 


Megjegyzések
* Az email nem lesz publikálva a weboldalon.